A napjainkat meghatározó globális tendenciák minden közösség számára új kihívásokat hoztak, függetlenül az adott közösség méretéről, földrajzi elhelyezkedésétől, vagy a településhierarchián belül elfoglalt pozíciójától. Különösen igaz ez a vidéki városok és a kistelepülések esetében a helyi társadalom és gazdaság, illetve az egyének szintjén. Mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalomban az “okossággal” kapcsolatos kutatások középpontjában eddig a nagyvárosok álltak. Az okosságot elsősorban mérethez, minimum lakosságszámhoz, városi funkciókhoz és masszív “kemény”, azaz fizikai infrastruktúra meglétéhez kötötték. Az “okossá válás” fő célja ennek megfelelően hatékonysági és technológiai fókuszú volt.

A szakpolitikai kapcsolódásokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy bár az Európai Unió szakpolitikájában a téma hangsúlyosan csak 2016-ban jelent meg az EU Action for Smart Villages intézkedés csomag keretében, ám az ENRD (European Network for Rural Development) tematikus munkájában már régebb óta szerepeltek komplex fejlesztési prioritások és technológiai elemek.

Több európai országban is zajlanak 10-15 éve okos falu és okos régió programok (Észak-Olaszországban a Milánó-Torino közötti régióban, Morandi, Rolando, Di Vita 2016, vagy Németországban a Fraunhofer Digitale Dörfer programja). Fel kell hívni a figyelmet, hogy az okos falvak és régiók kérdése kapcsán a legtöbb kutatás és mintaprojekt Indiában (például India Smart Villages) és Afrikában (például E4SV Smart Villages, IEEE Smart Village program) található. A kelet-közép-európai régióban eddig relatíve kevés figyelem irányult a témára, ezért is foglalkozunk ezzel a kérdéssel.